December
Amikor gyerek voltam, a történelem fogalma számomra megállt ott, amikor a nők még hosszú szoknyát hordtak, a férfiak kalapot, királyok uralkodtak és háborúk dúltak. Amikor nagyobb lettem, és eltorzult gazdaságpolitikáról tanultunk meg egymás után következő miniszterekről, akik ugyanolyan öltönyt viseltek, mint a férfirokonok ünnepségeken, akkor tudtam, hogy a történelem nem ért véget, csak a felém közelebb eső szakasza nem nagyon érdekel. S most, mikor egy csomó kütyü és okos kis masina vesz körbe bennünket mint háztartási gép, és segíti a mindennapjainkat, visszagondolok a gyerekkoromra, amikor mindez még nem volt, csak a diavetítő, a rádió meg a lemezjátszó, és azt mondom a gyerekemnek: Tudod, mikor mi kicsik voltunk, még nem volt Internet, és ha mesét akartunk nézni, ezzel a masinával néztük. Ez - mutatom be neki - a diavetítő.
Szóval egyik nap diavetítőztünk. Az öreg néne őzikéjét néztük, egymás után háromszor. Nagy sikert aratott. Sajnos legutóbb, mikor beültünk az ágy sarkába a macik és a párnák közé, a vetítő lámpája kipurcant. Elmegyünk majd a lámpaboltba, hátha lehet kapni újat. Kár, hogy a hozzánk legközelebb esőt nem annyira szeretjük. Ül odabent a sok csillár közt egy néni, jól öltözött, akinek vannak elképzelései a jó kiszolgálásról, de hiába, ha a vásárlók egyébként zavarják őt.
Lámpát fogunk majd vásárolni tehát, egy lámpát, ami mesét vetít a falra. Addig meg itt a jó öreg Internet, s azon keresztül kívánunk kellemes készülődést a karácsonyi ünnepekhez, kevés felesleges ajándékot a fa alá, és kevés kidobott fát az új évben!
.jpg)
Köszönjük az idei érdeklődést és a megrendeléseket!
Katilláék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése