Háztáji - Mi újság Katilláéknál?

Variációk likőrre

Likőrkészítési szempontból igen mozgalmas és izgalmas időszak a nyár: ismét eljött a meggyszüret ideje, és idén megpróbálkoztunk az eper és a málna cseppfolyósításával is. Mire ezeket a sorokat írom, már mindenki a polcok tetején érik, ki árnyékban, ki kellemes melegben. 

Merészségünket jelzi, hogy meggylikőrből idén két fajta is készül: a klasszikus szirupos, horváthilonás (családi és baráti körben hamar népszerűvé vált), és a szirup nélküli, akinek lehet, kicsit többet kell majd dolgoznia a fogyasztók kegyeiért. Ami közös bennük - az apán kívül - , az az alapanyag: remek 'miklósi és kisúji vegyespálinkák képezik az alapot. 

Idén megpróbálunk betörni az eper- és málnalikőr piacra is! Az eper is kétféle lében érlelődik a kamrapolc hűvösén, és várja a nyár végét: a három hónapos üvegfogság vége ugyanis éppen a nyár utolsó napjára esik. Slow drink a javából! Az egyik nagypapai házi pálinkából készült, a másik ötéves horvát szilvabrandy-ből. Mindkettő 4,5 dl szesz, 10 dkg cukor és 20 dkg remek eper elegye. 

Az első málnalikőrünk ugyan csak 3,5 dl lesz idén, viszont a kevés (12,5 dkg) cukor felét már xilit adja. Általában törekszünk a hozzáadott cukormennyiség csökkentésére, a gyümölcs saját cukortartalmára hagyatkozva, így a  Horváth Iloná-s receptekben előírt cukormennyiséget is, - ahol lehetett - 25-50%-kal csökkentettük.   

 

Likőr-őrület

Egyre fogy azon gyümölcsök száma, amiből még nem csináltunk likőrt. Idén is megtartottuk az obligát bodzaszüretet, és mivel még nem érett szinte semmilyen gyümölcs itthon, arra gondoltunk, miért is ne lehetne bodzalikőrt kotyvasztani? Persze -ahogy a házi atombombagyártásnak - úgy már ennek is van szakirodalma a neten. Sőt: van külön bodzavirág- és bodza termésből készült likőr.

Mivel a virág volt kéznél, így az alábbi linken található receptet követve kutyultunk 8 deci italt vegyes pálinka alappal. Egyedül az okozott fejtörést, hogy hogyan lógatjuk az alkoholba úgy a bodzavirág tányérokat, hogy azok ne penészedjenek meg a min. egy hetes áztatás során. 

A másik nóvum a citromlikőr volt. Az előnye, hogy bármikor elkészíthető, nem kell megvárni, míg beérik a kertben. A "hátránya" pedig, hogy csak biocitrommal érdemes kísérletezni, mivel a héját használjuk az elkészítéséhez. A recept szupertitkos egyébként, a metropolban jelent meg tavaly március 22-én. (Lásd a sárgával kiemelt részt.)

Amúgy mindkét likőr pepecselős, szirupfőzős, én inkább a "gyümölcs bele, cukor, szesz rá, oszt jó" módszer híve vagyok. Eredmény nyár végén!

 

Aki bújt, aki nem...-
Lassú drink torkot mos

Akik rendszeresen nyomon követik Háztáji rovatunkat, már bizonyára érdeklődéssel várják, mi a manó lett a legutóbbi kémiaóra eredménye? Bizony, így voltunk ezzel mi is. Úgy gondoltuk, 33 nap érlelés és 7 nap ülepítés/pihentetés után már megtarthatjuk az ízpróbát. Hogy a mesebeli számok mennyit adnak a születendő ital ízéhez, nem tudom, de küllemében és illatában is kóstolásra csábító ludikum jött létre az elmúlt hetekben - gyümölcs nélkül. 

Valóban borostyánsárga a likőr, és a fűszerek tényleg megzabolázták a kissé savanykás házipálinkát. Illatában is a szegfűszeg és a gyömbér dominálnak - semmi alkoholszag. Az ízvilága teljesen gyömbérközpontú: tüzes, de finom, elegáns ital. Pályázhatna a "Torok kéményseprője" címre is. Szinte hallja az ember a balcillusok és vírusok kétségbeesett jajjkiáltását, ahogy a pohár feltűnik a nyitott száj előtt. 

Talán a gyömbér mennyiségét csökkenteném egy kissé legközelebb, bár a Süsü-érzés hamar elmúlik a torokban. és az ital nyomtalanul elillan valahol a torok és a gyomor között. Célzott terápia: ott hat, ahol kell. Fogyasztása csakis egészségmegőrzési céllal ajánlott!  

Februári praktikák

Kémiaóra 18 éven felülieknek

Lassan kifogyunk a nyári-őszi likőrökből: itthoni és baráti koccintások, elajándékozás - ez a sorsa a többnyire remek italainknak. A kökénygyűjtés most kimaradt, de a februári Praktika magazinban rábukkantunk egy ígéretes téli likőrreceptre. Az obligát fahéj-szegfűszeg duó mellett gyömbér és gigantikus mennyiségű méz (40dkg 7 dl pálinkához) hozzáadásával italunk pár hét múlva óarany vagy borostyánsárga színben tündököl majd - kecsegtet a cikk. Ez, valamint az egyre fogyó készleteink látványa komoly lökést adtak az elegy elkészítéséhez.

Persze minden likőr születése egyfajta hosszúra nyúlt kémiaóra is egyben. Jók-e az arányok?Hogy viselkednek az egyes összetevők? Nem ront-e el mindent egy durvább házi pálinka? Nos, a recept legalább ez utóbbiban megnyugtat: "Azok a bizonyos ihatatlanul erős, markáns illatú "kerítésszaggató" törkölyök is teljesen megszelídülnek, ha elég időt tölthetnek a fűszerek és a méz társaságában." Reméljük, így lesz majd: a kamra mélyén sorsa jobbra fordulását váró bárdolatlan kisújszállási házipálinkát most egy  hónapig finom méz és keleti fűszerek próbálják némi jó modorra tanítani. Hogy milyen eredménnyel? Majd meglátjuk március elején.   

 

Érdekes ízek, színek

Különleges alapanyag esetén az ember minimum különleges ízvilágot vár el, még akkor is, ha korábban sosem készített efféle italt. (Meg is kaptuk.) Másrészt sokat vártunk a cukorpótlók hatásától is (méz, xilit). Eredetileg a szülinapi asztalra szántuk e küllemre is izgalmas likőröket, így előtte pár nappal meg is tartottuk a Nagy ízpróbát. Nem lett belőlük ünnepi itóka pedig méltók voltak rá. Tutira mentünk: a már bejáratott meggylikőrünk töltötte be aznap ezt a szerepet a vendégségben. Azóta már kétszer kóstoltuk meg őket: könnyed, kissé mentolos, nyomokban a kanalas orvosságokra emlékeztető "nagyvilági" italok. Hasonlót nem ittunk, nem is készítettünk még. Valahol az édes és a keserű mezsgyéjén egyensúlyoznak. (Talán legközelebb édesebbre csinálom.) Mind a kettő egyértelműen női ital, nem vedelésre való, vagy trágár viccekhez koszos viaszkosvászon fölött.  

 

A titkos térkép

Amikor legutóbb a szép, nagy szemű sárga lórabórát szedegettük, az jutott eszembe, hogy a madarak nem vetnek, nem aratnak, mégis van mit enniük. Igaz, kopogna a szemem az éhségtől, ha csak ezzel a vadszilvával kellene beérnem egy nap, de tényleg meghatódtam egy kicsit a természet gondoskodásán. Már régen vágyunk egy kertre. Ilyenkor olyan jóleső kárpótlás ez is! Azóta már találtunk egy másik fát, az vezeti most a kedvenc-listát. Bordó gyümölcse van, tök jó édes, és szinte a kezemben szétpattan a héja, olyan érett. Lekvár lett belőle. 

A szelíd szilvát is szeretjük. Vettünk besztercei szilvát, és a zöldséges nénink ajánlása szerint sütöttük belőle a lekvárt. Egy magas falú tepsibe fél deci ecetet (én almaecetet használtam) öntünk, belerakjuk a tiszta, kimagvazott gyümölcsöt, és berakjuk a 150 fokos sütőbe. Nem kell kevergetni, figyelgetni (én mégis megtettem, mert olyan izgalmas volt ez az eljárás), négy óra alatt kész az odakozmálás veszélye nélkül. És még cukrot sem kell bele tenni! Üvegekbe tettem, megvártam, míg "megbőrösödik" a teteje, s aztán csavartam rájuk a tetőt.

A sütőben.

Ilyen trutymós. Nem volt túl fotogén. Remek lesz a sütikbe!

S valóban, egy titkos szolnoki térképet akarunk rajzolni a lelőhelyeinkről. Most az almát várjuk. Tavaly találtunk két nagy almafát egész kellemes környezetben, de akkor még éretlenek voltak. Most, hogy már Bobó kinőtt a kendőből és nagyjából a hordozóból, s ő is lelkesen szedegeti velünk a vad gyümölcsöket, remélhetőleg teli puttonnyal térünk majd haza.

Kellemes befőzést mindenkinek!

A "Lórabóra akció"

Sokáig úgy tűnt, hogy a nyár likőrködés nélkül fog eltelni, ezért kicsit már vártuk az őszt (meg azért, mert panelben lakunk).  Horváth Ilona sietett ekkor segítségünkre, és rávilágított, hogy szinte minden gyümölcsből (sőt kávéból és köményből is) lehet likőrt készíteni. A tréfás meggylikőrről már írtunk alant, most jöjjön az idei nyár igazi slágere, a lórabóra szilva. Inkább újra felfedezésről kéne írnunk, hiszen gyermekkorunkban sokat elnyamnyogtunk belőle suliból hazafelé. A lakótelepen és környékén rengeteg fajtája terem, csak épp nem tűnt fel a hosszú évek során. (Mint a lány vagy srác, akivel már együtt lógunk évek óta, és egyszer csak elkezdünk rá "úgy" nézni.) Valahogy így jártunk tavaly a kökénnyel is.

A brigád nőtagjai 150%-ot tejesítettek.

Nyári munka a családi gazdaságban.

Már a szüret is remekül sikerült, igazi "rázdmegjólafátvigyázzafejedre" akció volt. Annyit szedtünk, hogy bőven lett belőle lekvár is. Kicsit savanykásra hagytuk, de jó lesz sütibe, fánkhoz.

Legújabb szokásunk, hogy a remek gyümölcsök magjait leiktatjuk a családi mag archívumba. Szeretnénk, ha egykor a mi kertünkben is bőségesen teremnének majd az itteni fák utódai.

 Íme Kati boszorkánykonyhája: kicsi, de szűkös. Mégis a műhelyünk lelke (vagy inkább gyomra).

Az üveg fenekére néztünk.

Visszatérve a likőrre: újra vodka alaplével dolgoztunk. Viszont elhagytuk a cukrot. Helyette az egyik adaghoz csak mézet használtunk egy neten keringő Stahlos likőrreceptet követve.

Ohne Zucker

A másikhoz pedig csak xilitet. Egyébként abból a 2-3 szilvalikőr receptből dolgoztunk, amit online találtunk. Ehhez öntöttük hozzá eddigi tapasztalatainkat. 
Ahogy a "klasszikus" nóta mondja: "Hogy mi lesz a vége, nem tudom." Hát, már csak tizenpárat kell aludni, és megtudjuk!

Kettősség palackba zárva - 
Az első meggylikőr

Rengeteg meggy termett az idén a nagyszülői birtokon, így maradt bőven elég likőripari kísérleteinkhez is. Bár a gyümölcs új volt, a technológia már sokat csiszolódott tavaly. Alapitalnak vegyes házipálinkát és hígított tiszta szeszt választottunk ezúttal. Legutóbbi projektünk nagy tapasztalata volt, hogy ha gyenge az alapanyag(lé), akkor azon nem segít sem a finom gyümölcs, sem a cukor....de ejtsünk pár szót az elkészítésről előbb:

A gyümölcshúsos/magos-alkoholt három hét érlelés után leszűrtük, és ehhez szirupot öntöttünk, majd ledugaszoltuk, és még pár napig érleltük szobahőmérsékleten. (A részleteket megtaláljátok a Horváth Ilona-féle receptbibliában.)

Az első koccintásnál arra ittunk, hogy bárcsak az ital íze is olyan lenne, mint a színe. Nos, nem lett teljesen olyan.  

Bunkósbot pántlikával átkötve

Az eredmény egy megjelenésre elegáns, rubint színű ital, ami azonban üt, mint egy furkósbot. Ezúttal sem sikerült megzabolázni a vad házipálinkát, amin azonban némiképp lágyított a meggy és persze a cukor.

Több mint egy liter lett belőle, így bizonyára még jövőre is kortyolgatjuk majd hideg hurka-kolbászos napokon.

Nyári szüret

Üvegben a bodza.

Azóta tart nálunk a nyári szüret, hogy az egyik közeli utca végén megszedtük a bodzafát. Télire is tettünk el szörpöt, meg virágot is szárítottunk, hogy legyen belőle tea. Annyi bodza van a városban! De autó is. Így nem nyúltunk hozzájuk. A közeli utca, amiről írtam, a panel és a természet határán van, ott nem éri annyi szennyeződés a virágokat. Anyu is minden évben csinált bodzaszörpöt, mikor kicsik voltunk. Elszaladtunk a lejtőre, ami a konyhaablakból is jól látszott, és 10-12 tenyérnyi nagyságú virág elég volt két ötliteres üvegbe. Sosem volt pénzünk bolti nyalánkságokra, cukrászsütikre, szörpökre. Ez legalább kárpótolt érte. 

A bodzavirág. Olyan, mint egy esküvői ruha.

A bodzában az a jó, hogy a szörpöt háromféle módon is el lehet készíteni. Amit régen anyu csinált, az valójában a bodzaüdítő. Hígítás nélkül fogyasztható, de hűtőben kell tárolni, mert különben forrni kezd. Három-négy nap után amúgy is jó, ha elfogy, mert a hűtés ellenére is pezsegni kezd (mondjuk én úgy is szeretem, de gyerekeknek nem ajánlott). A voltaképpeni bodzaszörphöz mindenképp kell tenni vizet, mert nagyobb mennyiségű cukorral és citrommal készül (az üdítőnél használtnak a duplája). Ez eltartható a kamra polcán, és dunsztolni kell gőzfürdőben. A harmadik eljárás talán a legkényelmesebb, és a legtakarékosabban bánik az időnkkel. 

Akár üdítő, akár szörp lesz, a két-három napos érlelési folyamat így néz ki.

A szárítás. A megszáradt bodzáról óvatosan lemorzsolgatjuk a  virágokat, és zacskóban vagy befőttes üvegben tároljuk. Nem csupán tea készülhet belőle, hanem szörp is, ráadásul jóval kevesebb pancsolással, mint az előbbieknél. Egy liter vízbe egy evőkanál virágot teszünk, egy felkarikázott citromot és ízlés szerint cukrot vagy egyéb édesítőt. Én szegfűszeget is szoktam hozzá tenni, meg a gyömbér is jó. Jól összekavarjuk, hogy a cukor nagyjából elolvadjon, és két-három órát állni hagyjuk. Aztán leszűrjük, és jöhetnek a vendégek!

Szalon kontra szalonna

Persze nem minden saját készítésű italra lesz az ember olyan büszke, mint a múltkorira... Készült még egy másik kökénylikőr is a vodkában érlelt mellett, házi szilvapálinka és némi fahéj hozzáadásával. Hiába volt azonban a hosszú (2 és fél hónapos) érlelés, a likőr nem nemesedett azzá, amivé vártuk. Maradt markáns illatú és ízű kocsis pálinka, szalonna és zsíros bugylibicska mellé kísérőnek. Sem a gyümölcs, sem a fahéj nem hagyott rajta nyomot. Mint egy komisz kölyök, akire semmilyen jó iskola/tanár nem képes hatni.

A népi tapasztalat pedig az, hogy rossz alapanyagból (értsd: a házi pálinka) nem tudunk jó italt kotyvasztani, akármilyen minőségi is a többi összetevő. 

 Hosszú érlelés

Ahogy a korábbi háztáji bejegyzésben már írtuk, az angolszász kökénylikőr receptjét követve mi is megpróbálkoztunk a hosszú érlelésű kökénylikőr elkészítésével. Ami lényegében ugyanúgy készül, mint a rövid (4 hetes) érlelésű, csak legalább három hónapig hagyjuk állni a bogyókat az alkoholban. Az arányok is megegyeznek, bár fél kiló cukor helyett csak kb. 40 dekát tettünk  hozzá, bízva a január végén szüretelt jóval érettebb bogyók cukortartalmában. A gin-t pedig vodkára cseréltük.

Ami fennakadt a szűrőn - érett, zamatos kökénybogyók

A "befőttet" még december 30-án eltettük, és a leszűrést mindenképp valami jeles alkalomhoz szerettük volna kötni, de sem Húsvétkor, sem Hazánk Felszabadulásának napján nem éltünk az alkalommal. Április 16-án aztán eljött a nagy nap: meglett az első vásárlónk a Meskán! (Ezúton is köszönjük Neki!) A leszűrés egész rutinosan ment, már a feni melléktermék is ízletes, édes csemegének bizonyult.

A Kiválasztottak Itala

Az ital színe inkább a bordóhoz áll közelebb, szemben a korábbi barnás-arany színnel. Az ebédnél már ezzel koccintottunk. Hát, kedves Barátaim, remekmű született! Igazi kifinomult (Kati szerint arisztokratikus) ital, amit az ember csak nehezen enged le a torkán, annyira kényezteti az ízlelőbimbóit, kipisilni pedig egyszerűen bűn. Semmi kanalas orvosság-jelleg, semmi mellékíz. Ebből bizony csak az kap, aki elfárad hozzánk vendégségbe!

Már alig várjuk a következő szüretet!

Ami még mindenképp megjegyzendő: mi is azok táborát erősítjük mostantól, akik a vodkás alaplére esküsznek. Habár "igazi" ginnel még lehetne kísérletezni, de árban mindenképp a vodka a nyerő. Továbbá megéri hosszan érlelni az italt: az eddig általunk kóstolt összes likőrfajtát messze lekörözi.

Végül talán az is számít, hogy a bogyókat nem tél elején, hanem január végén szedtük 

Mielőtt persze teljesen a saját hatásunk (vagy az alkohol) alá kerülnénk, kívánok Nektek hasonló, élményszerű találkozást remek italokkal!

Késői szüret

Az első tavaszias napon Katilláék újra felkerekedtek, hogy megnézzék, maradt-e a határban valami leszednivaló. Maradt. Rengeteg zamatos húsú csipkebogyó! Egy részét helyben el is fogyasztottuk, és még a zsákunk is tele lett. Bár azt olvastuk, hogy C-vitamin tartalma már csökkent, az íze sokkal jobb, mint késő ősszel vagy tél elején. Szörpnek remek lesz!

Csak úgy roskadozik a bokor az érett bogyók súlya alatt! Bizony elkel az erősítés! Amúgy a háttérben látható dobozok egyikében lakunk.

Ismerkedés

Útban hazafelé.

Vacsizni kéne, de még úton vagyunk.

Íme a végtermék: fél liter remek csipkebogyószörp.

Persze közreadjuk a receptet is: A frissen szedett bogyókat megmossuk, összezúzzuk. Egy liter gyümölcsre 2 liter vizet öntve, lassú tűznél felmelegítjük, utána 2 napig állni hagyjuk. Közben többször megkeverjük. Két nap után szitára vagy szűrőre tett tiszta vászonruhán átszűrjük, és minden liter léhez 80 dkg cukrot és egy késhegynyi borkősavat számítunk. A cukrot nagyon kevés vízzel sűrű sziruppá főzzük, habját leszedjük, feloldjuk benne a borkősavat, és a gyümölcsléhez keverjük. Kiforrázott, tiszta üvegekbe töltjük és lekötjük. Fogyasztáskor tetszés szerint hígítjuk.

Kati a borkősavat kifelejtette. Nem  baj, úgyis hamar elfogy.  

Tök

Mindketten utáltuk a tököt, de most, hogy kislányunk kedvéért minden neki készült ételbe belekóstolunk, már megszerettük. Nem esszük túl gyakran, de alapanyagként egyre többször használjuk. Míg a kökénylikőr felett eljár az idő (pár napja múlt el az első hónap), addig a jövőt tervezzük, meg a másnapi ebédet. Egyik nap ez volt a desszert:

Gyömbéres tökös kuglóf (az enyém gyömbér nélküli). W. Ungváry Renáta: A Kismama babakonyhája c. könyv a recept forrása. Remek kis könyv, köszönöm, Kati (Szabadkáné Bartha Kati), hogy nekem adtad!

A kökénylikőr akció 

A kökénylikőr ötlete még a csipkebogyószedés közben jött, mivel gyűjtögetés közben felfedeztünk pár kökénybokrot is. Nem voltunk biztosak benne, hogy ez valóban kökény, ezért hazahozva pár szemet és levelet, a Kis növényhatározó segítségével beazonosítottuk őket. Olvastunk a kökény jótékony hatásáról, s mivel ott volt a szemünk előtt ingyen, elkezdtük a kökénylikőr akciót. Ezek a bogyók - mint kiderült -  kedvelik egymás közelségét, mégsem szúrt szemet sosem létezésük, pedig évek óta járunk ezeken a mezőkön. Diszkréten megbújnak az élénk színű csipkebokrok mellett, és csak a tél meg a hó az, ami igazán kiemeli a szilvakék bogyókat környezetükből. Mifelénk Jász-Nagykunk-Szolnok megyében hemzsegnek a bogyóktól roskadozó bokrok az utak, vasutak mentén.

A szállítás speciális eszközzel történt.

Íme a bogyó! Persze itt sem vártuk meg, hogy megcsípje a dér, de a  szakirodalmat böngészve arra jutottunk, hogy ez nem is szükséges. A likőr receptjét a netről szedtük le számos változat áttanulmányozása után. Most azt tesszük közzé, amit mi is követtünk. Előzetesként annyit, hogy legtöbben gin-t használnak az elkészítéskor, mivel a boróka és a kökény jól harmonizálnak. Mi Zwack-féle gin-t használtunk alapléként, ami azonban csak aroma párlatot tartalmazott, így még szórtunk bele egy csomag borókabogyót is. (Valójában először gin-t készítettünk...)

A kökénynek is vannak tüskéi, de sokkal nagyobbak és kevesebb, így sokkal könnyebb szüretelni, mint a csipkebogyót.

   Hozzávalók: 

• fél kiló kökénybogyó,
• fél liter gin (lehet vodka vagy pálinka is),
• fél kiló cukor (kevesebb is elég)

Egy nagyobb befőttesüvegbe beletöltjük a megmosott. átválogatott kökénybogyókat. Erre töltjük rá a cukrot, majd felöntjük az általunk választott szesszel. Ezután bedugaszoljuk az üveg száját. (Ehhez mi sütőpapírt és befőttes gumit használtunk.) Majd szobahőmérsékleten min. 4 hétig érleljük. Az érlelés során érdemes naponta legalább egyszer megrázogatni, mozgatni az üveget, hogy a cukor könnyebben feloldódjon.  

Ennyi. És persze türelmetlenül várunk, számolgatva a heteket. Egyébként már néhány nap után az ital elkezd átszíneződni bordós-barnásra.  

Majd következett a palackozás egy textil segítségével. A szakértők szerint a szesszel teli bogyók eltéve egy befőttesüvegbe remek csemegeként szolgálhatnak később desszertekhez, így mi sem dobtuk ki őket.

Íme a  végeredmény! (Bár a színe inkább bordó.)

  

Mivel annyira fellelkesültünk, úgy döntöttünk, hogy tovább kísérletezünk a kökénnyel. A képen látható bogyók vodka  alaplében úszkálnak kb. három hónapig. (Ennyi  a hagyományos angol kökénylikőr érlelési ideje.) Készül még likőr szilvapálinka alappal is, ami azért is érdekes, mivel a szilva a kökény közeli rokona. Ahhoz tettünk egy kis fahéjat is  - ezt is sok recept ajánlja.

  

A csipkebogyó likőr - projekt

Egy szép október közepi napon Katilláék felkerekedtek, hogy első csipkebogyó likőrjükhöz alapanyagot gyűjtsenek. Szerencséjükre nem kellett messzire menniük, mivel a közelben remek csipkebogyó lelőhelyek vannak.

Hát igen. Nem vártuk meg idén, hogy megcsípje a dér (ki erre, ki arra esküszik), így még rövidujjúban láthattunk munkának.

A nem éppen veszélytelen munkából a legkisebb is kivette a részét némi véráldozat árán!

 Teli is lett a szatyrunk igen hamar. Másfél kiló bogyót szedtünk.

Fényképtémának sem utolsó. Könyvjelző is lett belőle, lásd:
https://plus.google.com/u/0/photos/101033508763164958635/albums/5824759887877022049

Ezután következett a pepecselés: a bogyók megmosása után eltávolítani annak felső és alsó részét. Nem törtük össze őket, ahogy több helyen is javasolják, mivel így is átjárja az alkohol. A likőr készítéséhez Horváth Ilona receptjét használtuk csak a mennyiségeket csökkentettük - persze arányosan. Hozzávalók: 1 liter érett csipkebogyó, 3 liter pálinka, 1 kg cukor.

Elkészítés: A bogyókat az összevagdalás után egy 5 literes uborkásüvegbe tesszük. Ráöntjük a pálinkát és a cukrot. Négy hétig szobahőmérsékleten jól lekötve érleljük. Az első napokban időnként összerázzuk. Finom szűrőpapíron átszűrjük, üvegekbe öntjük és jól ledugaszoljuk.

Ennyi a recept, amiben azért volt pár homályos dolog számunkra, így nekiestünk az internetes szakirodalomnak is. Pl. : Lehet-e szűrőpapír helyett valami mást használni? (Sűrű szövésű textilt használtunk.) Mit jelent az, hogy "jól ledugaszoljuk" (Sütőpapírral fedtük le végül és legumiztuk.)? Rutintalanok voltunk kissé. Ráadásul időhiány miatt csak 5 hét múlva szűrtük le, ami inkább előnyére vált, így kellemes, diszkrét csipkebogyó illat és íz uralja az italt elnyomva az alapanyagul szolgáló barack illetve birs pálinkát. Ezek egyébként kereskedelmi forgalomban is kapható, jó minőségű 45fokos italok voltak.

Ebből vajon mi lesz?

Végül november végén került sor a "szüretre", és két üveg remek ludikumot palackoztunk. Nyugodtan leírhatjuk, hogy egyik jobb lett, mint a másik, amit azóta barátaink és családtagjaink is megerősítettek! Az ital talán kissé nőiesre sikerült mézédességével, de erősebb mint a boltokban kapható likőrök. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek: a gyűjtés élményétől a kotyvasztásig és az első kóstolásig. De a legjobb a baráti/családi dicséret volt talán - persze mertek volna mást mondani...

Így sajnos már csak az üvegek alján lötyög némi nedű, viszont készül az első kökénylikőrünk is! De ez már egy másik történet.

Egészségetekre!