Kirakati május

Már ujjonghatunk egy ideje, hogy itt a tavasz. A narancsok visszagurulhatnak délre, ahonnan jöttek, és ehetjük a hazai, korai epret! Jönnek a ballagások, az anyák és a gyerekek napjai, a virágárusok dörzsölhetik a markukat!

Mi is kiszabadultunk a vackunkból. Előtte persze jól kihúsvétoztuk magunkat. A Praktika javaslatára céklával festettem tojásokat idén, ami nekem ugyanúgy vörösesbarna lett, mint  hagymahéjjal, de sebaj. Készítettem horgolt tojásokat is, dekorációnak. Sőt, született egy kötött nyúl, csak arról még nem készült fénykép.

Az első erdei túránk alatt nagyon szép idő volt. Az erdők fáiról kukacok lógtak, a csatornába, ami az erdő mellett van, most került egy új bútordarab, de láttunk öt teknőcöt is.

A pillangók aranyosan kergetőztek, mint a rajzfilmeken, és nem engedték magukat lefényképezni. A tücskök mindenhol felbukkantak, és gyorsan iszkoltak a föld alá, egy szúnyogpár viszont gond nélkül tűrte, hogy magánélete meghitt pillanatait megörökítsük. Persze volt madárdal, ciripelés, és mindenféle sietve futkosó bogár (és pók, akiket nem annyira szeretünk).

Mikor már pakolásztunk, a hátizsákjaink árnyékában megláttunk egy pihenő éjjeli lepkét. Nyilván egy éjjeli lepke nem csak nőstény lehet, mégis mind úgy néz ki, mint egy ódivatú női szoknya, amit egy gyászát őrző nő visel.

Mire hazagyalogoltunk, elfáradtunk. Kívül-belül kiszellőzve, arcunk kicsit lepirulva! És még világos volt sokáig.

Áprilisi kirakat

Új oldalt indítottunk, ahol ingyen megosztható képeslapokat találtok. Mi szeretjük a képeslapokat, de "hús-vér" formájukon már túllépett a technika, ezért elérhetővé tesszük az "elektor-kalandorok"-nak is (ha még érti valaki). 

Közben készülünk a Húsvétra, kertészkedünk, és elpakoljuk a téli holmikat is. Meg a kinőtt gyerekruhákat. És tegnap észrevettem, milyen csúnya, alaktalan lebernyeg lett az egyik régi, kedvenc pulcsim. Olyan drága volt! Névnapomra kaptam. Előtte minden alkalommal, ha a bolt előtt elmentem, megnéztem a próbababán - csodaszép volt! És eltelt felette az idő. Most már új státusza van: itthoni pulcsi lett belőle, játszós ruha. Lehet benne főzni, gyurmázni, nem kell már rá vigyázni.

Nyolc évig szaladgáltam benne. Látott mindent, amit én. A hajnali vonatot, amivel Debrecenbe mentem, a megyei könyvtárat, a családi ünnepeket, a londoni buszokat és a hotel öltözőjét, látta Tartut, és látta gömbölyödni a hasamat.

Most választásra készülünk: Hova járjon a gyerek oviba? Bárhová is jár, remélem, remek lesz. Dalokkal, farsanggal, válogatott vírusokkal - és a pulcsi már nem fogja látni, hogy mondókázik a gyerek az óvodai ünnepségeken. Kizárólag itthon találkozik majd vele, mint egy kis házimanó, aki a fontos társadalmi eseményeken nem hozza szégyenbe gazdáit, hanem otthon várja őket hűségesen.