Olyan híresen fontos már a környezet védelme, és mégsem sikerül mindenkinek megszoknia azt a gondolatot, hogy a környezet védelme az egyes ember mindennapi tevékenységén is múlik. Nálunk a lépcsőházi kukában nagyon sokszor üres és tiszta műanyag palackok foglalják a helyet, pedig öt-hat fiatal lakik itt összesen, a többiek tisztességes idős emberek. (Persze sok bajuk van, akad, aki már nem jár ki, mert olyan idős, és nem hibáztatható azért, mert azt gondolja, hogy neki már nincs sok hátra, s mindegy, mi lesz x év múlva. Csak hát...) És nagyon jól szituált emberek is hanyagul eldobják a cigis papírt vagy a buszjegyet, mert egy elegáns táskában vagy a zsebükben nem mutat jól, és fölösleges, az utcán meg úgyis összesöpri valaki a többi szeméttel együtt.
Vannak a kreatívak, akik nem egyszerűen szemetelnek, hanem vicces megoldásokat találnak a kuka elkerülésére. Mert a kőkerítés tetején jól mutat a sörös üveg, és a biciklitárolóba beügyeskedett műanyag kávés pohár is nagyon elmés, meg a szoborfiú markába gyömöszölt pékárus zacsi is szórakoztató. Csak hát ...
De az a legrosszabb, amikor hivatalosabb helyen szinte megróják az embert azért, mert védi a környezetet, vagy hülyének nézik. A Spar-ban például egy középkorú pénztáros hölgy este 6 körül még lelkesen kipakolt mindent a műanyag zacskóból, amibe egyszerre tettem bele minden megvásárolt zöldséget és gyümölcsöt. Természetesen mindent lemértem, és az összes vonalkódos matricát jól elérhető helyre ragasztottam, amiért az évek során még egyetlen bolti dolgozó sem szólt rám, de ez a hölgy igen. Nekem nincs szükségem ennyi zacskóra itthon, és ha egyetlen zacskóban elfér a citrom, a három répa és a zeller, akkor nem értem, miért kellene máshogy csinálnom. Mindenesetre ő mindent külön lemért - nyilván teljesen jóhiszeműen - , és megkért, hogy máskor ne tessem így csinálni. A Lipóti Pékségben meg azért nézett hibbantnak a lány, mert jeleztem neki, hogy magammal hoztam egy korábbi lipótis papírzacskót, ne tegye a zsömlét újba.
A piacra mindig viszem a saját kis textil és horgolt szatyraimat. A kedves, megszokott piacos nénik, lányok és bácsik nem néztek még emiatt hülyének. Megszokták, hogy megjelenek a kis szatyraimmal, és abba pakolom az árut. És még ki is tudom mosni őket, ha elkoszolódtak.
