Szeptember - a vakáció véget ér
Júniusban mindig olyan hosszúnak tűnik a nyár! Mint egy beláthatatlan tenger, ami bőven elég lesz arra, hogy a lemaradt dolgokat pár délután alatt megcsináljuk, s egy csomó új dolgot hozzunk létre. Minden évben ezt hiszem a nyárról, és mindig kiderül, hogy nem elég hosszú. Két rég elkezdett terítőt befejeztem, és megvarrtam a lyukas zoknikat és a leszakadt gombokat, és készítettem pár új dolgot, ám az elmaradt dolgok sora, ha nem is annyira hosszú, azért megmaradt. Tegnap ráadásul ráakadtam három lyukas zoknira.
Azt hiszem, nem a nyár oldja meg a várakozó tennivalók sorát, hanem a halál. Amikor az élet egyszer csak megszakad, és a tegnap még kézbe vett eszközök gazdátlanul hevernek a helyeiken. Az ilyen tárgyaknak aztán persze folytatódhat az életük, s ez nagy ajándék lehet a számukra. Jöhet olyan örökös, aki használni kezdi a régi terítőt, a régi szerszámokat, a régi ágyneműt, a régi csészéket. Incsetta szerint - ő az a kis boszorkány, akiről egyszer beszéltem - a hajdani tulajdonosok, ha nem is a Mennyországból nézik hagyatékuk gondozását, azért megérzik, mikor valami számukra fontosnak folytatódik az élete, és attól jólesően megbizseregnek, és talán még mosolyognak is.
Nem tudom, egy lepke vagy egy kismadár meddig él. De az idei nyárra biztos nem panaszkodtak. Biztos volt elég eledelük, és lihegni sem kellett a nagy melegtől. Még itt a panelban is olyan jó idő volt, hogy esténként többször is eszembe jutott az ősz, sőt, egyszer arra is gondoltam, milyen jó a karácsony. Így született meg a kalapos manó és a sapkás angyalka (Egyéb apróságok), amiknek a fejében üres kindertojás van.
 |
| A többi tündértallér az egyéb apróságok címszó alatt található. |
Mindenkinek szép őszt, és köszönjük az augusztusi megrendeléseket!
