Októberi kirakat
 |
| Csendes a játszótér. Nincs sírás, nincs huzavona, nincs fogócska. |
Ősz van, egyre őszebb ősz. Mindig nagyon szerettük ezt az évszakot, mert még alkalmas a csatangolásra szinte bármelyik napszakban, de a hűvösödő esték miatt jó már bevackolódni, és forralni egy újabb teavizet. Amikor kicsi voltam, sosem jártam játszótérre, mert nagy kertünk volt, és ott volt persze az utca a szomszédgyerekekkel. Melegítőben, zárt cipőben bújócskáztunk, vagy építettük a házunkat, míg ránk nem esteledett. És egyszer csak tél lett. Olyan kecsesen hajlott bele a novemberi hideg, a köd és a dér az októberi napsütésbe, hogy észre sem vettük - mi gyerekek - , csak a nevető csokimikulásokról, a szaloncukros dobozokról meg az első korai havazásról, hogy hohó, itt van mindjárt a tél!
Most már sokat járok játszótérre. Kevesen vannak, mert néha olyan cudar az idő. Holnapra 10 fokot mondanak. Ezért jó üvegekbe zárni a tavaszt meg a nyarat - ezért jó a befőzés! De ez a hűtlen burok, ez a panel kihűlt, ez nem őriz meg semmit a nyárból, és meg sem véd tőle!
Ez most egy mogorva ősz. Nagyon fukar a szép napokkal. Sapka, kabát! A kirakatba pont ezért olyan képeslapokat válogattam, amikkel kárpótolhatjuk magunkat - hideg orral, plédbe burkolva, a fűtési szezon kezdetét várva.
 |
| A Zagyvánál, évekkel ezelőtt. |
 |
| Varsó. Sosem gondoltam, hogy szép is az a város! |
 |
| A paneltől 30 méterre. |
 |
| Régi, nagy kedvencünk. |
